a Bechtold család története

A biatorbágyi sváb Tájház volt tulajdonosai Bechtold János (1912. 06. 07.) és neje Czipri Erzsébet (1915. 06. 10.). Három gyermekük született:

• József 1937. – 1945. 02. 15.
• János 1942. – 1945. 02. 15.
• Anna 1942. – 1945. 02. 15.

A világháború alatt még élt János bácsi és Erzsi néni édesanyja is (Lohr Anna és Reisner Erzsébet).

A család Németországból Torbágyra betelepülése az 1700-as évek közepére tehető.

A Franz Bruckner által írt könyv adatai szerint 1739-ben kitört Torbágyon a pestis. Ennél korábbi években még nem lelhető fel családnevük, és a pestis során elhunytak névsorában sem.

Az 1740 – 1760-as évek között betelepült második csoport névsorában azonban már szerepelt mindkettejük családneve.

A házuk az 1800-as évek közepe táján épülhetett.

Elődeik mezőgazdasággal: állattenyésztéssel és szőlő-, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak, ahogy ez abban az időszakban általános volt.

A Bechtold család megélhetését saját szikvízüzemük biztosította, ezen kívül földterületük is volt.

A II. világháború kitörésekor János bácsit behívták katonának. A háború során magyar katonaként a keleti frontra vitték, ahol éveket töltött. A harcok során orosz fogságba került.

1944. december 24-én az oroszok bevonultak Torbágyra. Bicske környékén hónapokig állt a front, így a torbágyiaknak igen keserű életük volt.

Ebben az időszakban az emberek általában a pincékben éltek, de a légitámadások idején mindenki a pincékbe menekült. Így volt ez a Czipri családban is.

1945. februárban a németek kezdték bombázni Torbágyot., hiszen itt tartózkodott az oroszok harc utáni pihenő csapatainak egy része. Mivel János bácsi nem volt itthon, családja a felesége szüleihez költözött.

Egy 1945. februári légiriadó alkalmával a Czipri házban lakó összes ember a pincébe sietett.

Ezen a napon a pince bomba telitalálatot kapott, és teljesen beomlott. Az emberek kiásása, a nagy segítség ellenére sokáig tartott. A találat 9 ember halálát okozta. Sajnos közöttük volt a Bechtold család mindhárom gyermeke.

Elképzelhető az édesanya lelkiállapota. A férj a fronton, akiről semmit sem tud, és itt a három halott gyermeke. Ennél rosszabb helyzetet nehéz elképzelni.

Kb. 1 év múlva kezdődött a svábok kitelepítése. Erzsi nénit a két idős asszonnyal kitelepítették Németországba, annak ellenére, hogy a férje magyar katonaként még nem tért haza Oroszországból, és elveszítették mindhárom gyermeküket.

Giengen városába kerültek. (Giengen an der Brenz, Bundesland: Baden- Württemberg) Az első időszakról nincs információnk. Németországban is nehéz volt a helyzet. Nem volt élelmiszer, és a kitelepített embereket német családoknál kellett elhelyezni. Ők természetesen nem örültek, és sokszor elhangzott, hogy megjöttek a magyar cigányok. Persze az emberek többsége megértette a kitelepítettek elesettségét, és szívesen segített.

János bácsi évek múlva jött haza a fogságból, ekkor tudta meg a szomorú valóságot. Így ő is kiment a feleségéhez és édesanyjához.

Németországban bizonyítani kellett, hogy a magyar svábok szorgalmasan dolgozó, rendes emberek. Giengenben egy kétszintes házat építettek. Szerettek volna még gyereket, de ez sajnos nem sikerült.

Erzsi néni nővére Czipri Terézia (ő is meghalt a bombázáskor, a gyermekei maradtak életben), lányának a fiát és feleségét fogadták magukhoz.

Idős korukban ők segítették, látogatták őket. Ennek a családnak 3 gyermeke született, akik nagyon szerették Erzsi nénit és János bácsit.

Erzsi néni másik nővérének a férje, kislánya (akik szintén túlélők voltak), valamint annak unokája is segítettek egy kicsit szebbé tenni az árván maradt életüket.

1985-ben volt 50 éves házassági évfordulójuk. Sajnos már mindketten meghaltak.

Egy rokon család él a németországi házukban.

Biatorbágy, 2016. április 3.

Steer János visszaemlékezése alapján

Néhány kép a Bechtold családról