„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.“
Tamási Áron szállóigévé vált mondatát az író Ábel Amerikában című regényében olvashatjuk. Ez a mondat a tájház ajtajára is illene. A tájház, ami egy ház a településen, ami olyan, mintha otthon lennénk. Ha belépünk az a megnyugtató érzés tölt el bennünket, hogy igen, hazaérkeztünk. A ház, ahol jól érezzük magunkat családi és baráti körben egyaránt. Egy otthon, amire büszkék vagyunk. Amit büszkén mutatunk meg közelebbi és távolabbi ismerőseinknek.
Amióta a Bechtold Sváb Tájház megbízott intézményvezetője vagyok számtalan alkalommal hallottam a tájházba belépő látogatók szájából, hogy olyan ismerős, megnyugtató érzés kapja el őket. Mintha a szüleik, nagyszüleik házába lépnének be. Ismerősek a tárgyak, a bútorok, az illatok. És felidéződnek a régmúlt emlékei, régi történeteket kezd el mindenki mesélni.
Jöjjenek el, nézzenek be! Hozzák el emlékeiket, történeteiket, osszák meg egymással, velünk!
Ami a jelen, holnap már történelem.
Írjuk együtt Biatorbágy történetét.
Steiner Andrea, Bechtold Sváb Tájház, tájházvezető